Egyetértek azzal, hogy sok tévhit van a nagylelkűséggel kapcsolatban. Általában az emberek azt gondolják, hogy a nagylelkűség csak világi előnyökkel, vagy csak a megvilágosodás előnyeivel járhat. Elfelejtik, hogy ennél többről van szó. A nagylelkűség számos előnnyel jár.
Például négy különböző nagylelkűség négy kategóriába sorolható. Az egyik az anyagi jellegű adomány, amikor a vagyon egy formáját adjuk. Természetesen adhatunk védelmet, mint a biztonság egyfajta ajándékát, például mikor megmentjük mások életét. A harmadik a Dharma adományozása. Ebben az esetben vigyáznunk kell, mert ha nem vagyunk megfelelően képzettek, akkor tévútra vezethetünk másokat.
Ennél is fontosabb, hogy jó példaképek legyünk. A viselkedésünknek, az életmódunknak tökéletesnek kell lennie, jó példát kell mutatnunk. Nem elég, hogy csak intellektuálisan ismerjük az információkat, és ezeket megpróbáljuk elmondani másoknak. Sokkal fontosabb, hogy jó példát mutassunk, és akkor az valóban a dharma adományozása lesz. Ez a legjobb ajándék és a nagylelkűség legnagyszerűbb formája.
Tehát láthatjuk, hogy nem kell csak az anyagi javakra összpontosítanunk az adás esetében. Az adás negyedik formája, amikor kedvességet, szeretetet adunk. Amikor az emberek sem anyagi javakat nem tudnak adni, és még megfelelő tudásuk vagy bölcsességük sincs, akkor is a jóindulatuk, a kedvességük valódi ajándékot jelent másoknak.
Általában az emberek azt gondolják, hogy aki nagylelkű, az jó, mindenki elhiszi, hogy jó, és tisztelik az illetőt. Vannak, akiket csak ez érdekel, vagy csak az, hogy megmutassák, milyen nagylelkűek. Ez nem jó, ez a nagylelkűség pazarlása. Egyesek úgy gondolják, hogy csak a nagylelkűségre van szükség a megvilágosodáshoz, de ez nem így van. A gazdagság minden formájához, vagyis az anyagi javakhoz, vagy az egészséghez és fiatalsághoz, a bölcsességhez is szükséges a nagylelkűség. Ezt maga Buddha mondta. Természetesen sokan szeretnének jómódúak és gazdagok lenni, sok szerencsével rendelkezni, és hogy minden jól menjen, mindig sikeresek legyenek. Az emberek ezt akarják, és ezért sok mindent próbálnak megtenni, néhányan nagyon-nagyon keményen dolgoznak ezért, és az egészségük is rámegy.
Néhány ember pedig nagyon-nagyon fukar, és megpróbál pénzt megtakarítani. Vannak, akik pedig megpróbálnak lopni, vagy ilyesmiket tenni.
De a legfontosabb a nagylelkűség. Nagylelkűnek lenni nem azt jelenti, hogy mindeneteket oda kell adni, de mindig próbáljátok meg átgondolni a nagylelkűség e négy módját, hogy melyiket tehetitek meg, például képzettek vagytok-e arra, hogy dharmát adjatok? (Ez nem olyan könnyű) De arra bizonyosan képesek vagytok, hogy kedvesek legyetek az emberekkel. A kedvesség általában a cselekedetek során nyilvánul meg, tehát ez azt jelenti, hogy másokat segítünk, másokért dolgozunk. Ne arra gondoljatok, hogy valamit vissza kell fizetnetek ezzel. Ez már maga a nagylelkűség, és ez vezet az anyagi javak adományozásához aztán. Mindig próbáljátok meglátni a lehetőséget az adás valamilyen formájára. Nem feltétlenül valami nagyon nagy dolognak kell lennie, vagy valami többnek, mint amennyit megengedhettek magatoknak, de látnotok kell, ha valami kapcsolódik a szentséghez, valami szent dologhoz, vagy ha valaki nagyon szegény vagy gyenge. Ha bárhol a szükségben szenvedést látjátok, tekintsétek ezeket lehetőségnek arra, hogy gazdaggá, jómódúakká váljatok.
Minden alkalommal, amikor valamit felajánlotok vagy adtok, akár a munkátokat, akár az időtöket, akár az energiátokat, akár a kedvességeteket, akár anyagi javakat, bármit, figyeljétek meg a hozzáállásotokat. A lehetőséget lássátok benne, ne valami olyan dolognak, amit el kell kerülni. Még abban az esetben is, ha vásároltok valakitől igyekezzetek keveset alkudni, és arra gondoljatok, hogy neki profitra, haszonra van szüksége a megélhetéséhez, a kívánságaihoz, bármi legyen is a célja. Így gondolkodjatok, és ragadjátok meg ezeket a lehetőségeket, ez a legjobb út.
Nyugaton néha az a probléma,ha valami ingyen van, vagy nagyon olcsó, akkor azt gondoljuk, hogy talán nem sokat ér. Ha drága, akkor azt gondoljuk, hogy valóban jó, és nem feltétlenül gondolunk a nagylelkűségre. Ázsiában szerintem egyesek mindent megfizetnek, az emberek többsége viszont mindent ingyen akar, és így mindig a legolcsóbb lehetőséget keresik. Ez egy hosszú ideje létező szokás, egy rossz szokás, mert Ázsia hosszú ideig élt szegénységben.
Akárcsak én tibetiként, sokáig éltem szegénységben, az anyagi javak szegénységében. Ilyenkor mindig van egyfajta hiányérzet. Ez már egy kialakult rossz szokás. Így ha mindenből elegendő mennyiséggel is rendelkezünk, akkor is úgy érezzük, hogy nincs elég, és félünk, hogy mindent elveszítünk. Éppen ezért Ázsiában a nagylelkűség ellenkezője jellemző, és mindenért alkudunk, lealkudunk. Ezzel a fajta hozzáállással nagyon nehéz beteljesíteni az érdemek halmozását. Mivel az érdem olyan, mint a gazdaggá válás hajlama, a meggazdagodás nemcsak a gazdagságot, hanem a jólétet, az anyagi gazdagságot, a bölcsességet és a bizalmat, az összes jó tulajdonságot is jelenti.
Amikor a karmáról beszélünk, meg kell különböztetni a nem erényes és az érdemdús karmát. Néhány magas megvalósítást elért ember teljesen mentes lehet az erénytelen karmától, mégis halmoznak fel érdemeket. Egy kezdő vagy nem megvalósított lény számára az érdemek valójában nem erényes természetűek. Még mindig van különbség a jó és a rossz karma között, de ezek mind fogalmi jellegűek, ezért a nemtudáshoz kapcsolódnak. A rossz karmát nem tekintjük erénynek, a jó karmát viszont hívhatjuk annak. Ha nem is rendelkezünk nagyon sok érdemmel, de minden napot tekintsünk az érdemhalmozás lehetőségének. Így nem leszünk olyan hihetetlenül zsugoriak. És az is nagyon fontos, hogy ha néha nagylelkűek vagyunk az emberekkel, pénzt adunk és így tovább, majd megpróbáljuk ennek az előnyeit kihasználni. És ez azt jelenti, hogy egyre hosszabb és hosszabb ideig lesz jelen a szegénység, a hátralévő életben és a jövőbeli életekben, és végül meggyőződéssé válik, hogy a nincstelen szegénységnek ez a fajtája mindig szegénység marad. Ez így működik.
Ezért fel kell ismernünk, függetlenül attól, hogy más gazdag és nagylelkű emberek mennyire segítenek, de fel kell ismernünk, hogy szükséges a saját oldalunkról is hozzátenni valamit. Az nem úgy működik, hogy mindig csak kapunk. Ne arra összpontosítsunk, hogy kapunk, ehelyett arra kell fókuszálni, hogyan tudunk adni, hogyan tudunk valamit felajánlani. Erre kell figyelnetek, nem pedig arra, hogy kaptok valamit.
Kapni bármilyen módon lehet. Ha nem rendelkeztek a felajánlás természetével, a nagylelkűség egyfajta természetével, az olyan, mintha egy üres, lyukas tartály lennétek. Így nem számít, mennyit kaptok, mindig elmegy, és soha nem lesztek gazdagok, mert a saját érdemhalmozásotok annyira gyenge. Ha az érdemek halmozása gyenge, akkor jobb, ha mindig nagylelkűen viselkedtek, függetlenül a jelenlegi képességeitektől. Buddha találkozott egy nagyon-nagyon szegény nővel, akinek csak egy kevés olaja volt, hogy fényessé tegye a haját, semmi más. Aztán ezt felajánlotta, hogy lámpákat készítsen Buddhának. És Buddha felismerte, hogy ez több érdem, mint a királyok több millió összegű felajánlása a szerzeteseknek. Manapság is a gazdag emberek fizetnek valamiért, de nem ismerjük a hozzáállásukat. Ha a hozzáállásukat az egó vezérli, csak versenyzésből, vagy hogy megmutassák a nagylelkűségüket, akkor nem számít, mennyit ajánlanak fel, hihetetlenül kevés érdemben részesülnek. Mások viszont nagyon szegények lehetnek, de a hozzáállásuk az, hogy lehetőségnek és megtiszteltetésnek tekintik a felajánlást. Ezért óriási érdemeket szerezhetnek.
Az emberek gazdagok akarnak lenni, jólétet és egészséget akarnak, vagy akár gyors megvilágosodást, vagy bármi mást, de ehhez mindig megtiszteltetésnek kell éreznünk, amikor lehetőségünk van bármit felajánlani, például kedvességét, cselekedetet, munkát, időt, pénzt, mindent. Ha a felajánlás e megtisztelő hozzáállásával rendelkezünk, akkor nem számít, milyen kevés, vagy milyenek a képességeink, mert mindig érdemeket halmozunk fel, és nagyon hamar gazdagok leszünk. És mindenben gazdagok leszünk, nemcsak az anyagi javakban, hanem mindenben. Nem számít, hogy jelenleg mennyire vagyunk jómódúak, ha a hozzáállásunk csak az, hogy megmutassuk, vagy a büszkeség és hasonlók, akkor az lehet, hogy több mint a semmi, de az érdemek megszerzéséhez túl kevés. Ezért azt gondolom, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, és figyelnünk kell a saját hozzáállásunkra. Ez egy megtisztelő hozzáállás a részünkről, vagy csak alkudozó hozzáállás? Erre kell igazán figyelnünk.